Fiú, lány, a legbiztosabb pontok az életben

Fiú, lány, a legbiztosabb pontok az életben

Náci féreg – ezzel a jelzővel illette önt a DK-közeli blogger, Homonnay Gergely az Alaptörvény-módosítás kapcsán. Mit gondol, miről szól az újra kiélesedett hazai gendervita, és miért durvult el ennyire?

Vannak emberek, akik érdemi mondanivaló hiányában nem tudják magukra felhívni a figyelmet, ezért alpári stílushoz nyúlnak azért, hogy 15 másodpercnyi hírnevet szerezzenek maguknak. Most is ez történt.

Az Alaptörvény családvédelemre vonatkozó módosításának az a célja, hogy a jelen kor kihívásaira reagálva hosszútávon garantáljuk a gyermekek biztonságos fejlődését. Nem tabukat döntögetünk azzal, hogy kimondjuk: az anya nő, az apa férfi, illetve, hogy egy kislánynak joga van kislányként, egy kisfiúnak pedig kisfiúként felnőni. Ma már magától értetődő dolgokat is rögzíteni kell, mégpedig a többség védelmében – ugyanis a kisebbségek védelme nem jelenti azt, hogy a többséget fosztjuk meg a jogaitól.

Úgy látom, hogy a markáns ellenvélemények mögött nem annyira konkrét ismeret vagy megértés áll, hanem az a baloldal részéről kimondott egészen konkrét elvárás, hogy egy „felvilágosult” embernek hogyan kell gondolkodnia, mikor milyen tartalmú kritikát kell megfogalmaznia. Ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ők, az könnyen megkaphatja akár a náci bélyeget is.

Milyen koncepció húzódik az olyan jogszabály-módosítások hátterében, mint a születési nem megváltoztathatatlansága, vagy az örökbefogadással kapcsolatos változások és a mostani Alaptörvény-módosítás, amelyek nyomán például homoszexuális párok nem fogadhatnak örökbe gyermekeket?

Magyarországon homoszexuális párok eddig sem fogadhattak örökbe törvényesen gyermekeket. Ezért ezeket a párokat mi nem lehetetlenítettük el, egyszerűen bezártunk egy jogi kiskaput. Sőt, a baloldal által 2009-ben meghozott jogszabály mondta ki ezt először: ők ugyanis az azonos nemű párok számára ugyan biztosították a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét, ugyanakkor az örökbefogadást nem tették lehetővé számukra. Ezen mi azóta nem változtattunk.

Az örökbefogadás szabályozásánál is a gyermekek érdekeit tartjuk szem előtt, ezért ha lehetőség nyílik arra, hogy házaspárokhoz kerüljenek, akkor ezt biztosítani lehet, de ha ez nem sikerül, akkor egyedülálló is örökbefogadhat. Rosszindulatú hangulatkeltés azt mondani, hogy megbélyegeznénk az egyedülálló szülőket. Éppen ellenkezőleg: a lehető legtöbb eszközzel igyekszünk nekik is segíteni, hiszen emberfeletti munkát végeznek, amikor kettő helyett egyedül állnak helyt nap mint nap.

Az örökbefogadás kapcsán jó hír egyébként, hogy a tavalyi esztendő volt az első olyan év, amikor több gyermeket tudtak örökbe fogadni, mint ahány gyermeket örökbe fogadhatóvá nyilvánítottak.

Az Alaptörvény-módosítás kapcsán megnyugodhatnak a szülők, hogy nem fog bekerülni az óvodákba és iskolákba olyan genderpropaganda mint a Meseország mindenkié „mesekönyv”?  

Semmilyen szexuális propagandának nincs helye az óvodában és az iskolában. Nem véletlen az a mondás, hogy valaki azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Ez azt jelenti, hogy a legbiztosabb pont sincs meg az ember életében, teljesen elveszettnek érzi magát. Ha a gyerekeket megfosztjuk attól a bizonyosságtól, hogy ő fiú vagy lány, azzal ártunk nekik. Hogy felnőttként a szexuális identitása kit milyen cselekvésre késztet, az mindenkinek a magánügye.

A gyerekeket meg kell védeni attól, hogy propagandaeszközként használják őket, a szülők is ezt várják tőlünk.

Tehát a módosítás kapcsán nagyobb biztonságban tudhatom a gyermekemet az iskolában?

Az Alaptörvény az alapelveket határozza meg. Fontos lépést tettünk abba az irányba, hogy ez a biztonság még nagyobb legyen.

Az Európai Bizottság beterjesztette az 2020-tól 2025-ig szóló, úgynevezett LMBTQ-stratégiáját. A bizottság elnöke, Ursula von der Leyen már évértékelő beszédében is utalt arra, hogy a genderjogokat alapértékként kezelik a szülővé válás lehetőségeit illetően is, minden tagállamra nézve. Helena Dalli esélyegyenlőségi biztos pedig azt vetette fel, hogy az uniós források kifizetését az LMBTQ-jogok betartásához kellene kötni. Számítani lehet arra, hogy a genderideológia mentén Magyarországot rendre pellengérre fogják állítani Brüsszelben?

Az Európai Bizottság szereptévesztésben van: a szerződések őreként kellene működne, ehelyett azonban a börtönőr szerepét vette fel, és ideológiai börtönbe zárná a tagállamokat.  Ez a folyamat már évek óta zajlik: személy szerint hetedik éve veszek részt hasonló vitákban, és számolatlanul tudnám sorolni azokat a dokumentumokat, amelyekben búvópatakként felbukkannak olyan genderideológiai megközelítések, amelyeket ránk akarnak kényszeríteni. Ráadásul ezek Magyarországon nem is igazán értelmezhetőek. Ha valakitől megkérdezem, hogy mi a neme, akkor arra tud válaszolni; de ha megkérdezem, hogy mi a gendere, nem igazán tud mit mondani, a különböző „társadalmi nemek” betűjeleit gyakran még azok sem ismerik, akik rendszeresen bunkósbotként használják az LMBTQ kifejezést. A kisebbségeket a magyar jogszabályok – az alaptörvény is – egyértelműen védik, a szexuális identitását bárki szabadon megélheti.

Mennyire befolyásolhatja ezeket a genderideológiai harcokat, ha Joe Bident iktatják be az Egyesült Államok következő elnökeként?

Magyarország eddig sem az USA álláspontjától tette függővé a sajátját, és ez a jövőben sem lesz másként. Mi egy erős identitástudattal rendelkező nemzet vagyunk, és a magyar érdekek képviselete nem azon múlik, hogy huszan állnak-e mellettünk vagy egyedül vagyunk. Ez akkor is így van, ha genderfronton is tetten érhető a tipikus szalámi taktika: mindenkivel igyekeznek elhitetni, hogy ő az egyetlen, aki nem ért egyet a többséggel, és arra számítanak, hogy a különutasságnak ezt a kényelmetlen érzését senki nem meri felvállalni.

Nagy visszhangot váltott ki itthon, hogy a miniszterelnök és a magyar kormány élve a jogával megvétózta a költségvetési jogalkotási csomagot? Meddig eszkalálódhat ez a konfliktus az Európai Bizottsággal? Mi az, amiben a kormány semmiképpen sem hajlandó engedni?

Álláspontunk az első pillanattól egyértelmű, erről a magyar Országgyűlés hozott határozatot: az uniós pénzek jogállamiság feltételekhez való kötését nem tudjuk elfogadni. Az elképzelések zavarosak és jogilag megalapozatlanok. Attól, hogy ugyanazt hangosabban és többször mondják el, a válaszunk nem változik.

Mennyire lehet nemzetközi szinten összefogást létrehozni a családvédelem területén? 

Egyetlen olyan európai ország sincs ma, ahol elegendő gyermek születne ahhoz, hogy megtartsák a népességüket a jelenlegi szinten. A bevándorlás lényegében egy humanitárius köntösbe bújtatott megoldási kísérlet erre az őszintén soha meg nem fogalmazott problémára.

Mi nyílt sisakkal küzdünk ezen a területen is, és kimondjuk, hogy kevesebb gyerek születik, mint amennyit terveznek a fiatalok, ezért meg kell néznünk, hogy milyen módon tudunk nekik segíteni. A példánkon felbátorodva a világ legkülönbözőbb részeiről  érdeklődnek, hogy miként működhet ez a megközelítés a gyakorlatban: legutóbb a japán családokért felelős miniszter jelezte, hogy szeretné jobban megismerni a magyar családtámogatási rendszert.

Nem lehet és nem is kell globális válaszokat adni erre a kihívásra, minden nemzetnek meg kell hagyni a szabadságot, hogy döntsön saját sorsáról. Nekünk a magyarság megmaradása a legfontosabb. Szeretnénk, ha Magyarország több száz év múlva is ott lenne a világ nemzetei között, ha lehet, akkor a jelenleginél még erősebb állapotban, rácáfolva a herderi jóslatra, mely nemzetünk eltűnését vizionálta.

Természetesen az ideológiai harcokban szükség van szövetségesekre, eddig is nyitottak voltunk erre. Előfordult azonban, hogy amikor már tétje is volt annak, hogy az adott álláspontot képviseljük, akkor körbenéztünk, és azok, akik addig harcosan ott voltak mellettünk, eltűntek valahol a balszélen. Ettől sem esünk azonban kétségbe. Sokan merítenek abból bátorságot, hogy látják, hogy a nemzeti érdekeket lehet következetesen és eredményesen képviselni. Meggyőződésem szerint  ez hosszútávon az adott nemzet iránti tiszteletet erősíti.

A lengyelországi abortusztörvény-módosítás nyomán nálunk is kiújult a vita az életvédők és a döntéspártiak között. Érdekes helyzet, hogy miközben a magyar Alaptörvény szerint minden állampolgárt megillet az élet védelme a fogantatástól kezdve, európai viszonylatban mégis liberálisnak mondható a hazai szabályozás. Mi az oka annak, hogy ezt az ellentmondást a kormány még nem próbálta meg feloldani?

Először is: szerintem az életvédők a döntéspártiak. Másodszor: abban nincs vita, hogy az emberi életet védeni kell. Komoly eredmény, hogy az elmúlt 10 évben több mint 30 százalékkal csökkent a terhesség-megszakítások száma, amely soha nem látott alacsony szinten van – ami persze nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. A tendencia azonban igazolja azt a megközelítést, hogy nem a jogszabályok megváltoztatása a legmegfelelőbb eszköz az abortusz elleni küzdelemben – nem is lesz változás a törvényben.

Hiszek a józan ész diadalában. Ahogy a klímavédelmet is azért viseli jobban a szívén a jelenlegi fiatal generáció, mert letagadhatatlan tény a légkör és a tengerek durva szennyezettsége, és joggal aggódnak ezért, így bízom abban, hogy az is egyre szélesebb körben lesz magától értetődő, hogy a méhen belüli élet teljes értékű emberi élet. Ma, amikor a méhen belüli folyamatot is jól látjuk, sőt, szívműtéteket végeznek el magzatokon, nem kérdőjelezhető meg, hogy egy emberi életről van szó, amit védelmezni kell. Ami Lengyelországot illeti, bízzuk ezt a lengyelekre.

A terhességmegszakítás számának csökkenése azt is jelenti, hogy a családvédelmi szolgálatok, illetve az örökbefogadás rendszere jól működik. Lehet ezeken fejleszteni, hogy még több életet lehessen megmenteni?

Közös cél, hogy ne legyen egy kétségbeesésből fakadó utolsó menedék az, hogy el kelljen vetetni egy kisbabát. Nagy segítséget jelent, hogy a kismamákat a családvédelmi szolgálatok tájékoztatják a lehetőségeikről, illetve az is, hogy van lehetőség az örökbeadásra.

Úgy gondolom, hogy a pozitív tendenciákhoz az is hozzájárul, hogy a családtámogatások döntő többségénél – a családi adókedvezménynél, a nagycsaládos autóvásárlásnál, a babaváró vagy az otthonteremtő támogatásnál – éppen úgy számít már egy 3 hónapos magzat is, mint egy megszületett gyermek. Vagyis az alaptörvény által rögzített értékrend a gyakorlatban is érvényesül.

Eddig mennyiben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket a családtámogatások?

Megítélésem szerint három dolgon lehet lemérni, hogy sikeres-e a családpolitikánk: a demográfiai mutatókon, a gyermeket nevelő családok jólétén, illetve azon, hogy egy közösség mennyire családbarát. Ami az elsőt illeti, pozitív és biztató eredmények vannak. 40 éve nem volt ennyi házasságkötés, mint ma; 60 éve nem volt ilyen alacsony a válások száma és több évtizede nem volt ennyire magas a gyermekvállalási kedv, amely több mint húsz százalékkal emelkedett az elmúlt években. Európában a legnagyobb növekedés nálunk volt. A népességfogyás is lassul, a születések száma pedig nőtt, ami egy kisebb csodának felel meg.

A családok jólétét vizsgálva látjuk, hogy minden szegénységi mutató pozitív irányba változott az utóbbi tíz évben, a gyermeket nevelő családoknál pedig jelentős jövedelem- és vagyonnövekedést tapasztalunk. Nem csak a jövedelemre érdemes figyelni, hanem a vagyonra is: a családtámogatásoknak és ezen belül az otthonteremtési programoknak köszönhetően ma többen élnek saját tulajdonú otthonban, és jobb körülmények között nevelhetnek gyermekeket, mint korábban. A harmadik pont a családbarát felfogás, amit nehéz számszerűsíteni, de talán hozzám hasonlóan az olvasóknak is vannak arról tapasztalataik, hogy a családosok, nagycsaládosok megítélése pozitív irányba változott. Míg korábban furcsán néztek egy hat-hét gyermeket nevelő családra, addig ma inkább elismerő, támogató hozzáállás tapasztalható. Ugyanez figyelhető meg a munkahelyeknél is: a legnagyobb álláshirdetési portálon úgy is lehet szűrni a találatokat, hogy családbarát-e az adott munkakör; a cégek és az önkormányzatok büszkék, ha kiérdemelhetik ezt a jelzőt. Nem mondom, hogy Magyarország családbarát ország, de ki merem jelenteni, hogy sokat tettünk annak érdekében, hogy azzá váljon.

A lombiklejárások támogatásában mekkora „tartalék” van a születésszámokat illetően?

Ma Magyarországon a különböző kutatások szerint minden ötödik-hetedik pár meddőségi problémával küzd. Ez összefügg azzal, hogy mint a fejlett világ egészében – nálunk is kitolódott a gyermekvállalás időpontja az elmúlt évtizedekben. Most úgy tűnik, hogy ez a tendencia megtorpant, ami hosszútávon segíteni fog a meddőség elleni küzdelemben is. Az ideális az lenne, ha a meddőséget sikerülne megelőzni, nem csak orvosolni. A családtámogatások a fiataloknak abban is segítenek, hogy akkor vállalhassanak gyermeket, amikor erre készen érzik magukat, ne kelljen évekkel elodázni a döntést az anyagi mozgástér szűkössége miatt.

Ugyanakkor azokat a párokat is támogatni kell, akik számára a lombik jelenti a megoldást – növeltük az állami felelősségvállalást a lombikcentrumok átvételével, illetve 100 százalékosra emeltük a szükséges gyógyszerek és vizsgálatok állami támogatását. A számokat illetően óvatos vagyok, de ha 90 ezer körüli születésszámmal kalkulálunk, néhány ezerrel több születést eredményezhet a lombikprogram kiemelt támogatása. Ez azonban nem elsősorban demográfiai kérdés, hanem arról van szó, hogy minden lehetséges eszközzel segítsük azokat, akik gyermeket szeretnének.

A járványhelyzet milyen hatással van a demográfiai mutatókra?

A hosszú távú hatást még nem látjuk, de a házasságkötések vonatkozásában – számomra meglepő módon – nem tört meg a pozitív trend. Sőt, idén eddig többen házasodtak, mint tavaly ilyenkor.

Komoly bizalmi adósságot örököltünk, ezt kell ledolgoznunk, hiszen az emberek jövőbe vetett hite meggyengült a 2010 előtti években, és ez abban is megnyilvánult, hogy nem mertek gyermeket vállalni. Ennek nemcsak a gazdasági válság volt a kiváltó oka, hanem az a politikai és morális válság is, amibe a baloldal taszította Magyarországot. Ennek a bizalomnak a helyreállításán dolgozunk tíz éve, és ezt a munkát folytatjuk az egészségügyi válsághelyzet alatt is. Jövőre elkezdjük a tizenharmadik havi nyugdíj visszaépítését, hogy a több mint kétmilliós nyugdíjas közösség érezze azt, hogy nem rajtuk fogunk spórolni, amikor jobban meg kell húzni a nadrágszíjat. Most vezetjük be Magyarország legnagyobb otthonteremtési programját is, hogy tudják az emberek, hogy a nehéz időszakban is a családok mellett állunk; továbbá jövő év július elsejétől megemelkedik a csecsemőgondozási díj is, ami praktikusan annyit jelent, hogy a szülést követő első félévben egy édesanya többet fog családtámogatásként kapni, mint amennyit keresett a munkahelyén. A most bejelentett otthonteremtési programmal jövőre már 2600 milliárd forintot fordítunk családtámogatásokra, szemben a 2010-es 960 milliárd forinttal. Úgy gondolom, hogy mindez nem csak a konkrét anyagi segítség miatt fontos, hanem a bizalmat is erősíti. A magyarok számára kiemelt érték a család, és egyre többen tapasztalják meg, hogy kevés értelmesebb dolog van, mint gyermeket vállalni.

(Forrás: Hetek Közéleti Hetilap)