Novák Katalin: Sosem titkoltuk, hogy ez a kormány a felelősen gondolkodó embereket támogatja – Pesti Srácok

Novák Katalin: Sosem titkoltuk, hogy ez a kormány a felelősen gondolkodó embereket támogatja – Pesti Srácok

Amíg itthon a Fidesz-KDNP kormányoz, biztos, hogy a karácsonyt meg lehet ünnepelni, a fiúk fiúk, a lányok lányok lehetnek, lesz férfi és női vécé, a házasság pedig egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló életközösség marad. Ettől még toleránsak vagyunk – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott nagyinterjúban Novák Katalin, a Fidesz novemberben megválasztott új és egyetlen női alelnöke. Az EMMI család- és ifjúságügyi államtitkára szerint való igaz, hogy a kormányban és a Fidesz vezérkarában kevés a nő, de ez a második vonalra már nem igaz. – Nem hiszek a kvótákban, abban viszont igen, hogy bátorítani kell a lányokat: induljanak el az izgalmas, kihívást jelentő feladatokért – mondta. Novák Katalin kérdéseinkre arról is beszélt: 2010 után rengeteget dolgoztak a magyarok, hogy talpra álljon az ország, de egy rossz fordulat pillanatok alatt semmissé teheti mindezt. Kitért rá, hogy ócska demagógia az ellenzék legtöbb vádja, például a rossz demográfiai adatokról, amelyek nagyon is biztatóak, csak tudni kell értelmezni őket.

 

Az InfoRádióban arról beszélt, hogy az emberek természetesnek veszik az elmúlt hét év nagy eredményeit, ezért – különösen a fiataloknak – meg kell tanítani, hogy rossz döntésekkel fél perc alatt minden elveszíthető. A Fidesz új alelnökeként, női arcaként ezek szerint Ön lesz a felelőse a bizalom megtartásának?

Ezzel a mondattal arra utaltam, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban is tapasztalhattuk, milyen könnyen erodálódhatnak az értékeink. 2010 után az ország azért küzdött, hogy talpra álljunk, kijussunk abból a csődhalmazból, amit az MSZP-SZDSZ-kormány ránk hagyott. Rengeteget dolgoztak a magyar emberek a mai biztonságunkért. Egy rossz fordulat viszont pillanatok alatt semmissé teheti mindezt. Nem mindegy, hogy kik vannak egy hajó kormányrúdjánál. Azok, akik a jéghegynek kormányozzák, vagy akik jobb irányba. Meg lehet szokni az otthonteremtési programot, be lehet árazni a sokmillió forintos támogatást, a családi adókedvezményt és a többi vívmánytde emlékezzünk csak a 2002-es fordulatra, amikor a baloldal egy tollvonással megszüntette a szocpolt, a családi adókedvezményt, a támogatott lakáshitelt.

Miért pont Önnek kéne hinni, hiszen az ellenzék szerint Önök azok, akik nemhogy a jéghegynek kormányozzák a hajót, hanem már el is süllyesztették, miközben ők feltétel nélküli alapjövedelmet, nyugdíjemelést és gyakorlatilag bármit megadnának.

Lehet mindenfélét mondani, de minden józan ember emlékezhet arra, hogy 2010-ben drámai helyzetben volt az ország. Nem csak gazdaságilag álltunk a csőd szélén, de politikai, erkölcsi válságba is sodorták Magyarországot. A mostani üres ígéretekből úgy látom, hogy ebből a baloldalon mit sem tanultak. Ugyanazokat a hibákat követnék el megint. Mára Magyarország egy biztonságos és ígéretes ország lett, és a biztonság egyre nagyobb érték a világban. Az ellenzék a magyar emberek által megtermelt pénzt megint szívesen elkótyavetyélné, de bízom abban, hogy erre ezúttal nem lesz lehetőségük. Ahogy bízom abban is, hogy a legtöbb ember a saját bőrén, saját családja helyzetén is érzi, hogy jobban állunk, mint néhány évvel korábban.

DEMAGÓGIA ÉS ÜRES FRÁZIS AZ ELLENZÉK LEGTÖBB VÁDJA

Pár éve még voltak érdemi viták szociális- és ifjúságügyi kérdésekben, de mára néhány idétlen tüntetést leszámítva – például amikor a Soros-hálózat egy tucat ábrándos tekintetű, fiatal híve méregdrága cipők dobozaival próbálta meg elbarikádozni a minisztériumukat – nem hallani ilyet.

Az értelmes vitákat magam is hiányolom. Jó lenne néha tartalmi kérdésekről minőségi érveket ütköztetni egymással. Az ellenzéki akciók azonban nem ilyenek. Sok alaptalan hazugság, demagógia, üres frázisok, ezeket nehéz komolyan venni. Nevetséges, hogy hétről-hétre a saját rossz kormányzásuk hosszan ható következményeiért kérnek számon miket, így például azért, hogy miért nem támogatjuk még jobban a devizahiteleseket. Pont ők, akik a mélybe rántották az országot és kilátástalannak tűnő helyzetbe hozták a magyar embereket. Most végre emelkednek a bérek, erősödik a középosztály, s szép számban csatlakozik hozzá a korábban munkanélküli réteg is, amely végre be tudott lépni a munkaerőpiacra. Igen, nem titok, ez a kormány a felelős embereket támogatja, akik szeretnének dolgozni és felelősen vállalnak gyermeket. Ezért január elsejétől újabb családtámogatási programok indulnak, például elengedjük a teljes diákhitelét a három gyermeket vállalóknak, a két gyermekeseknél a felét, az elsőnél pedig felfüggesztjük a visszafizetését. A diplomás GYED folyósítási idejét a felsőoktatási hallgatóknál és friss diplomásoknál megduplázzuk két évre. Beszédes, hogy 2010-ben a szociális- és családtámogatások összegszerűen háromnegyedét alanyi jogon folyósították. Mi ezekből semmit nem vettünk el, de az újakat már úgy vezettük be, hogy kiemelten támogassák azokat, akik dolgoznak. Így már a családtámogatásokra költött összegek több mint fele munkához kötött támogatás.

Van az Önök kezében bármi meggyőző adat arról, hogy az ingyenes tankönyv- és étkezés, az elengedett hitelek, a lakásvásárláshoz nyújtott támogatások bármiben is megnövelték a gyermekvállalási kedvet? Az ellenzék ugyanis arra hivatkozik, hogy nem javultak a demográfiai mutatók.

Aki azt gondolja, hogy 4-5 év alatt gyökeres demográfiai változásokat lehet elérni, és persze nem migránsok beözönlésével, az nem ezen a földön jár.Gyors változást több évtizedes negatív folyamat után nem is remélhettünk. Össznemzeti kihívásról beszélünk, aminek a megoldása viszont a fiatalok kezében van, hiszen a magyar emberek – megítélésem szerint nagyon bölcsen – határozott nemet mondtak a tömeges migrációra.

HAZUGSÁG, HOGY A DEMOGRÁFIAI ADATOK NEM JÓK

Rendben, de kimutatható valahogy az erőfeszítéseik pozitív hatása?

Először is, hazugság, hogy a demográfiai adatok nem jók. Nagyon is bizalomkeltőek, csak tudni kell azokat értelmezni. Ha azt nézzük, hogy egy 36 éve fogyatkozó népességnél a nettó születésszám hogy alakul, ott természetes, hogy kicsi az eredmény, hiszen egyre kevesebb nőtől várnánk egyre több gyermeket. De ha megnézzük a részleteket, kirajzolódnak a pozitív tendenciák, például a termékenységi mutatóknál, azaz a gyermekvállalási trendet figyelve. Egyszerű, ha két felnőtt két gyereket vállal, akkor ugye nem fogyunk el. Ez a szám a 2011-es mélyponton 1,23 volt, azaz száz családba akkor 123 gyermek született, most pedig már közel 1,5-nél tartunk, azaz öt év alatt húsz százalékos előrelépés történt. A házasságkötések száma 2002 és 2010 között 23 százalékkal csökkent, 2010-től 2016-ra 46 százalékkal emelkedett. Ezért nem jó, ha demagóg módon kiragadunk adatokat, hiszen a fenti számokból is látható, hogy biztatóan alakulnak a dolgok. Elégedetten hátradőlni persze nem lehet, messze vagyunk még attól, hogy ismét gyarapodó, fiatalodó legyen a magyar nemzet.

Akiknek ez a feladatuk, fel szoktak szisszenni és le szokták rasszistázni a kormányt, ha annak képviselői minőségi gyermekvállalásról beszélnek. Rendre az a vád, hogy Önök csak a „fehér középréteget” segítik.

Nem is mondanám azt, hogy „minőségi gyermekvállalás”, mert nincsenek különböző minőségű gyermekek, mindegyikük értékes kincs. „Felelős gyermekvállalásról” azonban érdemes beszélni, hiszen nem mindenki felelős módon vállal és nevel gyermeket. Az a célunk, hogy a szülők a gyermekekért és ne a gyermekekből akarjanak élni.

Ugyanakkor sok nő nem szándékosan marad szingli, hanem a véget nem érő keresgéléssel kifutnak az alkalmas időszakból. Lehet, elérkezett az ideje egy kormányzati társkereső elindításának! 😊

Mit gondolnak, milyen átlagéletkorban vállalnak gyermeket a magyar anyák? 30,2 éves korukban! Azaz nagyon kitolódott a komoly párkapcsolatok kialakulásának az ideje, ahogyan a gyermekvállalásé is. Ténykérdés, hogy a tudomány fejlődik, de a biológiai adottságokat nem tudják megváltoztatni. Egy nő termékeny időszaka ugyanaz, mint a XVI. században volt. Jó lenne erről már a nagyobb gyerekekkel is elbeszélgetni, hogy kellően tudatosuljon ez a tény. Ma minden ötödik pár meddőségi gondokkal küzd Magyarországon, ami nagyon durva adat. Egy ország ekkora demográfiai kihívással nem engedheti meg, hogy ne adjon meg minden segítséget nekik, akár a lombikprogrammal, akár a meddőség lelki okainak feltárásával, vagy egyéb módszerekkel.

Ezek szerint nem rettentek meg az emlékezetes augusztus huszadikai szentmisén elhangzott püspöki intéstől?

Egyáltalán nem nevezném intésnek. Fontosnak és előremutatónak tartom, ha az egyházi tanítások képviselői is kifejtik álláspontjukat súlyos társadalmi kérdésekben, ezzel izgalmas közös gondolkodást generálva. Éppen azt tartom álságosnak, hogy a lombik programmal kapcsolatban sokáig úgy tettünk, mintha egy egyszerű kérdésről lenne szó. Meggyőződésem, hogy minden családban hosszú lelki folyamat, sok elejtett könny és nehéz döntések eredménye az, amikor egy meddőségi centrumba eljutnak – vagy éppen nem jutnak el. A fogantatásról, az életről, az élet továbbadásának képességéről és lehetőségéről, a gyermekvállalásról van szó, hogy lennének ezek a kérdések olyanok, melyeket egy egyszerű igennel vagy nemmel le lehet tudni? A kormány álláspontját pedig határozottan rögzítettük: támogatjuk a vágyott gyermekek megszületését.

“ANTIKOMMUNISTA APA LÁNYAKÉNT NEM VOLT KÉRDÉS, HOGY KI A SZIMPATIKUS”

Ön mikor került kapcsolatba a politikával?

Közelebbről Balog Zoltán miniszter úr kabinetfőnökeként, 2012-ben. Előtte csak távolabbról figyeltem, bár külpolitikával korábban is foglalkoztam.

Ezek szerint wellness disznóvágáson sem volt a Fidelitas-szal?

Nem, én a kormányzattól érkeztem a pártpolitika felé, de sosem volt kérdés, hogy milyen színekben. Meggyőződéses antikommunista családba születtem, a nagybátyám Recsket nyitástól zárásig végigélte. Az ő történeteit hallgattuk pici gyerekkoromtól fogva, és azt éreztem, hogy a kommunista elnyomó rezsimmel szembeni ellenállás az egyetlen értelmes életfelfogás. A rendszerváltoztatást gyerekfejjel éltem meg, de nagyon sokat tanultam belőle, és hálás vagyok azért, hogy ez a tapasztalás nem maradt ki az életemből. A Fidesz által képviselt keresztény-konzervatív világ és a polgári értékrend áll azóta is közel hozzám.

Hogyan került szóba, hogy elinduljon a Fidesz alelnöki posztjáért?

A nagyszüleimtől még azt az örökséget hoztam, hogy egy párt tagjának lenni nem jó dolog. Ők már keveset éltek meg abból, hogy Magyarországon ismét demokratikus erők alakítják a politikát, és annak a természete, célja, műfaja is teljesen megváltozott. Biztos vagyok benne ugyanakkor, hogy ők is megértenék azt, hogy miért léptem be a Fideszbe, és támogatnának ezen az úton. Nagyon izgalmasnak és motiválónak tartom, hogy van egy olyan politikai közösség ebben az országban, amely bár egy széles néppárt, mégis rossz és jó időkben egyaránt egységes marad, sőt erősödni is képes. Nem forog a szél fújása szerint. Nagyon érdekelt, mi a titka egy ilyen erő egyben tartásának, és megtisztelő, hogy aktív részesévé válhatok ennek a munkának.

MIÉRT IS NINCSENEK NŐK A FIDESZES ÉLVONALBAN?

Biztosan feltűnt Önnek, hogy sem a Fidesz vezetésében, sem a kormányban nincs túl sok nő, hogy visszafogottan fogalmazzunk…

Szerintem is túl kevés a nő, de általában is igaz ez a közéletre. Hozzáteszem, fontos posztokon dolgoznak női nagyköveteink, polgármestereink, női sportolóink, óriási eredményeket érnek el, és vállalatvezetőink között is nagyon komoly, meghatározó nők, családanyák dolgoznak. Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mi lehet az oka annak, hogy a nők számára kevéssé vonzó a közéleti pálya. Úgy vélem, ezen a téren pozitív változás előtt állunk. Egyre több nő végez az egyetemeken, rengeteg tehetséges, agilis, értékes fiatal nőt látok Magyarországon. Ahol tudom, segítem és segíteni is fogom őket abban, hogy lehetőséget kapjanak. A női kvóta rendszerében nem hiszek, de az alulról építkezésben igen. Bátorítani kell a lányokat, hogy vállaljanak felelősséget, induljanak el az izgalmas, kihívást jelentő feladatokért, ne gondolják azt, hogy nincs helyük a kormányzatban, politikában, hiszen van. Nem könnyű mindezt összeegyeztetni a családi élettel, de ez ugyanúgy nehéz más területeken, sőt, a férfiaknak is. És ebben segít a családpolitikánk is.

Úgy tudjuk, a politikában nincs komoly háttércsapata, ki segítette a megválasztását?

Megtisztel a belém vetett, részben megelőlegezett bizalom. Jó volt egységes támogatást érezni magam mögött. Büszke vagyok rá, hogy Balog Zoltán felkérésére és biztatására kezdtem a politikai pályát, és úgy érzem, rá mindig számíthatok. Rengeteget tanultam és tanulok tőle a mai napig, támogatott minden esetben.

A KORMÁNY CSALÁDPOLITIKÁJA NYUGATON NETTÓ FASIZMUSNAK SZÁMÍT…

Mindaz, amit a családpolitikáról az előbb elmondott, a nyugati baloldal, de még a néppárt egy része szemében is nettó fasizmus: előbbre sorolják a gyermeket vállaló embereket, nem ismerik el az egy- és sokneműek házasságát, az „avítt” keresztény értékrendet hangsúlyozzák…

Álljunk meg itt egy pillanatra! Elvettünk mi egy forintot is a gyermeket nem vállaló felnőttektől? Nem. Pedig van olyan ország, ahol a gyermekteleneknek több adót kell fizetniük. A mai felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben, ahol a fiatalok fizetik az idősek nyugdíját, vajon kit diszkriminálunk pozitívan? Az igazság az, hogy a gyermekteleneket, hiszen ők is megkapják ugyanazt a nyugdíjat, mint akik „új adófizetőt” adtak a hazának és gyermeket neveltek. Tehát ez is egy tudatosan hamis érvelés a nyugati és a hazai baloldaltól. Mi az újabb kedvezményeket, támogatásokat nem mások rovására nyújtjuk. Azt pedig büszkén vállaljuk, hogy értékként tekintünk a gyermekesekre, és reméljük, hogy az ország többsége is, hiszen egy egészséges nemzetnek szüksége van gyermekekre. Éppen azt tartom rémisztőnek, ha azért kell bárkinek szégyellenie magát, mert heteroszexuális párkapcsolatban él, mert fontosnak tartja a házasságot és nagycsaládra vágyik. És azt is határozottan ki lehet jelenteni, hogy a gyermek mindannyiunk számára érték.

A nyugati balliberális oldal megoldása kézenfekvő: a meg nem született gyermekek helyett jöjjenek az afgánok, etiópiaiak!

Európában a nyugati társadalom haláltusáját vívja, a politikai elit számára nem fontos már, hogy legyen, aki tovább viszi az életüket, országukat, kulturális értékeiket. Ezzel visszafordíthatatlan hibát követnek el, s nekünk persze nincs jogunk beleszólni, de ne akarjanak minket is a mélybe rántani magukkal!

Nem fél attól, hogy minket is elér a nyugatiakat megtámadó kór, ami a lassan már száz különböző nemet számon tartó, az ovisokat transzvesztitákkal oltogató gender mainstreaming vezető ideológiában csúcsosodik ki?

Magyarországon józanabb emberek élnek annál, mintsem hogy ettől komolyan tartani kelljen. Tudjuk, hogy sokfelé a kereszténység már szitokszó, vagy titkolni, rejtegetni való elköteleződés. De amíg itthon a Fidesz-KDNP kormányoz, biztos, hogy a Karácsonyt meg lehet ünnepelni, a fiúk fiúk, a lányok lányok lehetnek, lesz férfi és női vécé, a házasság pedig egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló életközösség marad. Ettől még toleránsak vagyunk. Magyarországon mindenki szabadon választhatja meg, milyen párkapcsolatban él vagy milyen vallású, ezért nem éri hátrányos megkülönböztetés. Békében élünk egymás mellett, a nem nélküli vécéket és hasonló kezdeményezéseket pedig olyan provokációnak érzem, amire sem a többségi, sem a kisebbségi közösségeknek semmi szüksége. Az is abszurd, hogy Brüsszel az ilyen kezdeményezéseket finanszírozza, miközben ha a családpolitikára, például a „family mainstreamingre” kérünk pénzt, azt visszautasítják, mert az nem egy olyan ügy, ami támogatásra szorulna.

Akkor nálunk nem lesz genderkurzus sem az oviban, sem a közoktatásban? Pedig a Bajnai-Gyurcsány-Magyar Bálint-féle kormányzat százával küldte a tanárokat genderképzésre, miközben az óvodákban betiltották volna a fiú-lány meghatározást. Még szerencse, hogy az egészséges, magyar szülők közfelháborodása és számonkérése már akkor elsöpörte ezt az őrületet. Nagyon érdekes, hogy a mai ellenzék lapít ebben a témában, nem mondják el, hogy visszahoznák-e az egyes-kettes szülő rendszert és a „transzi ovit”. Vajon miért nem teszik világossá az álláspontjukat?

Hogy a hazai ellenzék miért hallgat? Mert talán sejtik, hogy ez az álprobléma a magyar embereket nem érdekli. Magyarországon a melegek békében élhetnek, és ez nagyon jól van így. Szeretnénk is megmaradni a békés egymás mellett élés és a józanság talaján. Annyi olyan kihívás van még határainkon belül és kívül, ami cselekvésért kiált. Szomorúan látom például, hogy a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogáért milyen kevesen aggódnak Európában, holott nemzeti kisebbségek megmaradásáról van szó. Amíg a magyar emberek is érzik, hogy melyek a valós problémák és ügyek, és melyek azok, amelyeket mesterségesen erőltetnek rájuk, addig nem kell aggódnunk. Akármennyire is mondják, hogy a magyarok széthúznak, azért a többség szerencsére összezár, amikor valódi problémákról van szó és nem hagyják magukat megvezetni.