Karácsonyi hangulatban – Családi Lap

Karácsonyi hangulatban – Családi Lap

Magyarországon 2018 a családok éve lesz. Novák Katalint, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkárát arról kérdeztük, mit jelent ez a meglévő és a leendő családok számára, de szó esett karrierről, családról, gyerekkori élményekről és a karácsonyi készülődésről is.

 

Milyen támogatást élvezhetnek a családok és a gyermeket vállaló fiatalok ezentúl?

Novák Katalin: A családok segítésénél fontos szempont, hogy a rendszer kiszámítható, stabil, egyúttal rugalmas legyen. Gyermeket egy életre vállal az ember, tehát kell a tervezhetőség, rugalmasságra pedig azért van szükség, mert a családi igények is gyakran változnak, és két egyforma család sincs. Az elmúlt években a családokat segítő lehetőségek köre folyamatosan bővült. Ezekre a jövőben is lehet számítani, sőt, sok újdonságot vezetünk be 2018-ban: emelkedik a kétgyermekes családok adókedvezménye, részben vagy egészben az adósságait is eltöröljük azoknak, akik gyermeket vállalnak. A harmadik gyermek érkezésétől az édesanyák diákhitelét teljes mértékben, illetve gyermekenként 1-1 millió forintot a család lakáshiteléből is elengedünk. A diákhiteleket kamatmentessé tettük, és a köldökzsinór programot is elindítottuk: az anyasági támogatást és a babakötvényt a világ minden táján élő magyar családok számára elérhetővé tettük. Emellett pedig még célzottabban kapnak az érintettek tájékoztatást a lehetőségekről, hogy feltétlenül igénybe is tudják venni őket. A Családok Éve ismét egy lépés lesz a családbarát ország irányába.

 

Mi volt az apropója ennek az intézkedéscsomagnak?

Novák Katalin: A kormányüléseken időről időre áttekintjük a demográfiai helyzetet és a családokat segítő lehetőségeket, eredményeket, további javaslatokat. Egy ilyen alkalommal születtek meg az újabb támogatásokról szóló döntések. Az idén tartottuk Magyarországon a Családok Budapesti Világtalálkozóját, és megalakult a Családügyi Kabinet, illetve decembertől a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS). Látható, hogy a trendek változnak, nő a gyermekvállalási kedv, ami egy nemzet egészséges életösztönéről szól.

 

Ön nagyon fiatalon háromgyermekes édesanya, és komoly sikereket ért el a munkájában is. Hogyan tudta összeegyeztetni a családot és a karriert?

Novák Katalin: A világ legtermészetesebb dolga, hogy aki gyermeket vállalt, annak ez az egyik legfontosabb lesz az életében. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a család támogatja a munkámat, és a munkahelyem azt, hogy családom lehessen. Az életem legcsodálatosabb része megélni, hogyan cseperedik a három gyermekünk. Ádám, Tamás és Kata nagyon ragaszkodó. Rendkívül szoros a családi kötelék, és akkor éreznék a legjobban magukat, ha mindig együtt lehetnénk. S bár ez nem mindig lehetséges, érdeklődnek a munkám részletei iránt, és izgalmas kihívás lefordítani egy 14, egy 11 és egy 9 éves nyelvére azt, amit csinálok. Gyakran elmesélem, milyen programra megyek, megkérdezem a véleményüket, és igyekszem olyan nézőpontokat is megmutatni nekik, amivel egyébként nem találkoznának. Ma egy budai kerületben felnőhet úgy egy gyerek, hogy például felnőtt koráig nem is találkozik cigánygyerekkel, pedig szerintem fontos, hogy ne burokban nevelkedjenek a gyerekek. Gyakran magammal viszem őket, ha azzal tágíthatom a szemléletüket. Nyáron egy roma gyerekeknek rendezett tehetségtáborba elvittem a kislányunkat is. Azon túl, hogy nagyon élvezte az ottlétet, életre szóló tapasztalat lehet, csakúgy, mint a gyerekotthonban, vagy a fogyatékkal élők otthonában tett látogatás. Szeretném, ha megtanulnák, hogy felelősséggel tartoznak nemcsak maguk, hanem mások iránt is. A szüleimtől konzervatív értékrend szerinti nevelést kaptam. Nálunk természetes volt, hogy a környezetünkben lévőkről gondoskodtunk. Ilyen az édesanyám is, igénye van arra, hogy a környezete rendben legyen, és a körülötte élőket is igyekszik támogatni.

 

Mindig is nagycsaládos anyuka szeretett volna lenni?

Novák Katalin: Eredetileg négy gyermeket szerettem volna, annak ellenére, hogy csak ketten voltunk testvérek a bátyámmal. Szegeden volt egy osztálytársam, aki egy 9 gyerekes családnak volt a sokadik gyermeke. Ha Anikóékhoz átmentünk, ott mindig történt valami, és mindig volt kivel játszani. Én ezt gyerekként úgy éltem meg, hogy milyen jó lehet, ha valakinek sok testvére van. Ma is úgy látom, hogy egy nagycsalád hatalmas erőforrás tud lenni.

 

A férje mennyire veszi ki a részét a családi életből, a gyereknevelésből?

Novák Katalin: Bár a látszat az, hogy én vagyok az elfoglaltabb, a férjemnek is felelősségteljes munkája van közgazdászként. A családfenntartási és a gyermeknevelési feladatokból mindketten kivesszük a részünket. Az otthoni teendők közül ő a klasszikus férfi-, én a női feladatokat látom el többnyire – én nem szeretek szerelni vagy autót mosni, ezeket kimondottan férfi munkának tartom, de szívesen porszívózok. Az már nehezebb dió, hogy a gyerekeket is bevonjuk ezekbe a tevékenységekbe, ahogy annak idején minket is neveltek.

 

Mi jelenti önöknél a karácsonyra való ráhangolódást?

Novák Katalin: Anyukám igazi otthonteremtő alkat, neki mindig fontos volt, hogy ilyenkor karácsonyi hangulat legyen nálunk, és ezt én is igyekszem követni. Nem mondom, hogy teljesen lelassulunk, és elmélkedős, gyertyaillatú minden esténk, de az adventi időszak rituális eseménye, hogy a nagy fiunk elkészíti az adventi koszorút, a gyerekekkel szaloncukrot készítünk, az egyik vajkaramellás, a másik erdei-gyümölcsös marcipános, és mézeskalácsot sütünk. Nem nőttek még ki a gyerekek abból sem, hogy legyen adventi kalendárium, ez is izgalmassá teszi számukra a várakozás időszakát. A karácsony vallási ünnep, van egy olyan lelki tartalma, amiről mi ilyenkor sokat beszélgetünk. Elolvassuk a bibliából a vonatkozó részeket, és a szokásosnál többet énekelünk.

 

Hogyan emlékszik vissza a gyerekkori karácsonyokra?

Novák Katalin: A gyerekkori karácsonyok nekem Szegedhez kötődnek. A Szenteste nálunk szigorú rend szerint zajlott: az egyik nagyszüleimnél kezdtük a látogatást, náluk az egyik szobában beszélgettünk, énekeltünk, sütiztünk, majd a családfő eltűnt, és egyszer csak szólt a csengettyű. Ekkor libasorban, a legkisebb gyerekkel elől, bementünk a másik szobába, ahol a karácsonyfa alatt a házigazda megajándékozott mindenkit. Aztán továbbálltunk a másik nagyszüleimhez, a nagynénémékhez, majd hozzánk, és mindenki mindenkit megajándékozott. Ma már nem így ünnepelünk, de el kell fogadnunk, hogy a családok bővülésével nem lehet mindenkivel együtt tölteni a karácsonyt.

 

Ágasegyházán meseszerű karácsonyi élményei is voltak…

Novák Katalin: Nagyapám Ágasegyházán volt iskolaigazgató, s karácsonykor teleaggatta az erdő fenyőfáit szaloncukorral. Aztán kivitte mind a négy unokát az erdőbe, és mi csodálkozva szedegettük a fákról a szaloncukrot. Valóban azt gondoltuk, mesebeli tündérek aggatták ki őket. Édesapám pedig gyermekorvos, és mindig bement karácsonykor a gyerekklinikára meglátogatni a kis betegeket, s vitt nekik egy kis apróságot. Volt, hogy mi is vele mentünk, és én azóta is fontosnak tartom, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, milyen jó adni. Az adventi időszakban valamilyen gyűjtésben, pl. cipősdoboz akcióban mi is részt veszünk.

 

Hogyan telik a karácsony az idén?

Novák Katalin: A férjem nagyon jól főz, én sütni szeretek, úgyhogy sok finomsággal készülünk. Szeretjük vendégül látni a családot, de ha csak öten ülünk a fa alatt, annak is felemelő a hangulata. Örülnék a fehér karácsonynak, szívesen sétálok a puha hóban.

 

Milyen tervei vannak a jövő évre?

Novák Katalin: Nem vagyok az a tervező típus, de egyre több teendőt látok magunk előtt, sok-sok ötletem van, és hálás vagyok, hogy ilyen segítő kollégákkal dolgozhatok együtt, akikkel közösen válaszolunk a szakmai kihívásokra. A magánéletemet illetően pedig abban bízom, hogy nem kapunk nagyobb feladatot a Jóistentől, mint amivel meg tudunk küzdeni.