Az otthoni feladatokon is osztozunk – HOT Magazin

Az otthoni feladatokon is osztozunk – HOT Magazin

Az államtitkár a hétköznapokon sokat dolgozik, ám az otthonában igyekszik teljesíteni a férje és a gyermekei kívánságait. A karácsonyi meghitt készülődésbe kizárólag a ***hot!*** magazinnak engedett bepillantást.

Sokszor küzdelmes és időnként lehetetlennek tűnő feladat megtalálni az egyensúlyt a hétköznapi rutin, a munka és a pihenés között. A család- és ifjúságügyért felelős államtitkár életében sincs ez másképp, de szerencsésnek érzi magát, hiszen a gyermekei és a férje nem csak a süteményevésben segítőkészek.

”Nálunk a családban a fiúk  is gondoskodnak rólunk lányokról.”

– Az Adventnek megvan a maga jelentősége. Nálunk is ekkor kezdődik el a valódi várakozás, készülődés. December elsejétől minden este kinyílik a gyerekek adventi kalendáriumának egy-egy ablaka, és mögötte egymáshoz kapcsolódó apró ajándékok várják őket Szentestéig. Advent első vasárnapján meggyújtottuk a gyertyát a saját készítésű koszorún, feldíszítettük a lakást, és az ajándékok gyártásához is időben hozzáfogtunk, mivel a fa alá mindig kerülnek általunk készített apróságok is. Ami az illatokat illeti: a szegfűszeggel tűzdelt narancs, a fenyő, a csillagszóró, a gyertya illata mind a karácsonyt idézi számomra. És mivel nagyon szeretek sütni, a család kedvéért sok mindent szívesen elkészítek; a gyerekek főleg a piskótaalapú édességeket szeretik, a férjem nagy kedvence a Dobos-torta, de emellett azért sütünk rétest, kekszet vagy készítünk tiramisut is. Karácsonyra minden évben erdei gyümölcsös-marcipános és tejkaramellás szaloncukrot készítünk, ez idén sem maradt el. De szerencsénk van, mert nálunk a fiúk gondoskodnak rólunk lányokról – kezdte Novák Katalin.

„Meghatározó emlékként élnek bennem a gyermekkori Karácsonyok”

Az államtitkár asszonynak csodás gyermekkora volt, amit annak köszönhet, hogy szinte mindennap találkozott mind a négy nagyszülőjével. A karácsonyokat szintén mindig nagycsaládi körben töltötték, házról házra járva ünnepeltek, énekeltek.

– Rendkívül meghatározó emlékként élnek bennem ezek a karácsonyok: a szentesték és a másnap reggelek, amikor a szüleink engedték, hogy pizsamában játsszunk az újonnan kapott játékokkal. Anyu és a nagymamák is sokat sütöttek, a legtöbbet tőlük tanultam. Nagyon szerettem a nyers tésztát, hiába mondták, hogy fájni fog tőle a hasam. (Hozzáteszem: soha nem fájt.) Emlékszem, hogy a nagymamám pogácsaszaggatás közben mindig félretette a jókora leeső darabokat a nyújtódeszka szélére, hogy mi jártunkban-keltünkben elcsenhessük. Ő persze úgy tett, mintha észre sem vette volna – mesélte Katalin, aki sok receptet meg is őrzött, sőt már az első fia születésénél elhatározta, hogy ő is a főzés szeretetére neveli majd a gyermekeit. – A sütés-főzést nem lehet elég korán kezdeni! Ádám talán egyéves volt, amikor kapott egy kis műanyag konyhát, amit felállítottunk az igaziban, s a szekrény egyik alsó fiókját pedig teletettem olyan dolgokkal, amikkel veszélytelenül játszhatott. Szinte ott nőtt fel mellettem, hiszen az első években igen sok időt töltöttem a konyhában. Azóta is nagyon szeret és tud is sütni-főzni – mesélte Katalin.

„A nagycsalád összetartásában nagyobb a nők szerepe”

A családban a fiúk vannak többségben, ám ez nem jelent férfiuralmat. Sőt! A programok megszervezésében, a logisztika kialakításában mindenki egyformán vállal szerepet.

– Én szoknyát hordok, a nadrág alapvetően férfias ruhadarab, és nem is baj ez. Mivel a munkám során sok döntést kell meghoznom, szervezetet, embereket irányítanom, és gyakran megjelennem a nyilvánosság előtt, fontos, hogy ezt a vezető szerepet le tudjam tenni, amikor hazaérek. Kifejezetten jólesik, amikor nem rám várnak bizonyos döntések, és tudom, hogy a férjemé legalább olyan jó lesz, mint ha én döntöttem volna. Az otthoni feladatokon osztozunk. A legtöbb területen tudjuk helyettesíteni egymást, ez óriási szabadságot ad a mindennapokban. A gyerekek, Ádám, Tamás, és a legkisebb, Kata is egyre jobban kiveszik részüket a háztartás körüli teendőkből. Vásárolni a férjem szokott, én nagyon nem szeretek, így örömmel úszom meg. A nagycsalád összetartásában, a családi tűzhely őrzésében hagyományosan nagyobb a nők szerepe, nálunk sincs ez másként. Olyan nagy öröm látni, amikor összegyűlik nálunk a rokonság apraja-nagyja, és önfeledten játszanak, beszélgetnek! – mesélte az édesanya, akit a sport is kikapcsol. Tavaly teljesítette a maratoni távot, ami már hosszú ideje dédelgetett álma volt. Futás után sokkal energikusabbnak érzi magát.

„Sokszor elképzelem, hogy egy nagyot lustálkodom”

Az, hogy az új évben milyen terveik vannak, még a jövő titka. Egy biztos: ötletekből nincs hiány.

– A munka és a család közti egyensúlynak a megtalálása és fenntartása az egyik legnehezebb feladat. Sőt, szinte lehetetlen. De meggyőződésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, bizonyára a legtöbb édesanya és édesapa hasonló nehézségekkel találkozik. Ráadásul a gyerekek nagyon megértőek, alkalmazkodóak, és az is sokat számít, hogy hat évet töltöttem otthon velük, amikor picik voltak, így sok az erőtartalékunk. A nagyszülők vidéken élnek, így van olyan külső segítség is, amit igénybe veszünk. Jó, hogy a családi együttlétek akár egy-két óra alatt is feltöltik mindannyiunk szeretetraktárait. Kedvelem a spontaneitást, nem szoktam hosszú távra megtervezni a dolgokat. Persze vannak terveink családi utazásokról, szívesen kempingezünk, jó lenne egyszer egy magas hegyet megmászni együtt és a gyerekekkel közösen felfedezni Magyarország és a világ szép helyeit.  Leginkább azt szeretném megérni, hogy a gyerekeinkből értékes felnőttek lesznek. Sokszor elképzelem, hogy majd egy nagyot lustálkodom egyszer, de aztán valahogy erre soha nem jut időm – ismerte el.